"I’ve always been interested in photography, since I was very small. I began working with a film camera when I was 14 and since then I got myself more and more into photography, and now this defines my whole life (and this really is true). At first I’d been interested in nature photography. In fact, in the first years I’d been only doing nature photography seriously. My first successes were really inspiring (one of my pictures was published in a magazine and this picture was also on the cover of another magazine).
So at first I was only concerned about aesthetics, to make the most beautiful picture (and this remained in me up to this day), for example some photography webpages had a great influence on me (fotóvilág, fotózz.hu) – on which I only smile today. Otherwise I think this is important; I used to view loads of photos on all kinds of webpages and I think I learned the most from these. One’s looking at those pictures, lots and lots of them, observing what he likes, what is disturbing him in them, what would he do in an other way, what would he'd like to do instead… Apart from this I did’t learn photography from anyone.
Generally, I like to ’really’ work out every picture, I don’t like clumsy things but I don’t like this in myself. Okay, this might sound a bit complicated but the point is that I feel my work a little bit stiff, I don’t handle photography easily enough, I always seek the perfect picture, the perfect composition, the perfect technical solution though it’s possible that something else would be much more expressive, anything that’s not this ’prepared’, but I’m still attached to and clinging on these things.
So photography – apart from the university – is important to me because I get lots of feedback, many people like my pictures. And this is really important to me because I’m still a little („little”) bit taking pictures in a way to make them attractive. In such cases I think it’s not really about self expression, it’s rather like when a carpenter is making a piece of furniture and he’s trying to carve it out the best he can so that everybody could say how beautiful it is. So aesthetics might be a little bit superstitious but still I’m totally interested in it and it’s important to me to have as much "likes" on my pictures on facebook as possible :) Okay I’m joking now but you see my point. There are many photographers who make their „artistic pictures” which are only seen by other photographers and they really like each other’s work. What I do is I think very popular, usually attractive to people. It’s rather the techniques than the content which is important.
Otherwise I like to take pictures of anything, especially people but also objects, spaces, anything. Anything is possible, I’m omnivorous, it just has to be done really fucking good. As for my working practices I would say: throw yourself foolisly upon something, little thinking, lots of work. Okay it’s a bit extreme but the point is - lots of work, getting back to things many times, even working on something several times, going back until it’s perfect. I think it’s important.
They often tell me I’m skilled and talented and I’m hating this all the time because I think I’m neither of these. I wouldn’t call it neither talent nor skill that I have spent 4-5 years only with photography and that’s why I had good pictures. If I would have taken only a few photos and would have had good pictures that way, then I would probably be awesome, but this, it’s not talent – it’s work. Lots of work. Damn lots of work. Anybody can do it, I think that you don’t need abilities for photography but for persistence and work.
Okay, these might sound a little too big thoughts but I think they’re true. Anybody can be better with less skill if he’s terribly persevering and determined than somebody who is awesome but a lazy worthless person.
I’m actually wondering when they’ll tell me „woooow, nice pictures, you are really persistent” or „wow you are so determined, you must have been working hard”…. You see my point, you only get how „talented” you are… as if it would be obvious, a gift for what you didn’t have to do anything."
"Mindig is érdekelt a fotózás egészen pici koromtól kezdve. Először egy filmes géppel kezdtem el fotózni, 14 éves koromban és onnantól kezdve folyamatosan egyre jobban beleástam magam a fotózásba míg mára ez határozza meg az egész életemet (és ez tényleg így van). Eleinte a természetfotózás érdekelt. Sőt az első években komolyabban csak természetfotóztam. Az első sikerek nagyon inspirálóan hatottak rám (pl. megjelent egy képem újságban, ugyanez a képem címlapfotó is lett egy másik újságban).
Szóval eleinte inkább csak az esztétika érdekelt, hogy minél szebb képet készítsen az ember (ez máig is megmaradt bennem elég erősen) pl. nagy hatással voltak rám a fotós fórumok (fotóvilág, fotózz.hu), amiket ma már csak megmosolygok. Meg amúgy ezt fontosnak tartom, rengeteg képet nézegettem mindenféle honlapokon és szerintem ezekből tanultam a legtöbbet. Nézi az ember a sok-sok képet és figyeli hogy melyik tetszik neki, melyikben mi zavarja, hogy csinálná másképp, vagy milyet szeretne ő csinálni... Ezenkívül nem igazán tanultam senkitől ugy konkrétan fotózni.
Én általában szeretek minden képet úgy nagyon megcsinálni, nem szeretem az esetlen dolgokat, de ezt nem szeretem magamban :) Na ez most elég bonyolult volt, de az a lényeg, hogy én kicsit merevnek érzem a saját cuccaimat, nem kezelem elég lazán, könnyeden a fotográfiát, mindig a tökéletes képre törekszem a tökéletes kompozícióra, a tökéletes technikai megoldásra, holott lehet hogy másvalami sokkal kifejezőbb lenne, akármi, ami nem ennyire megcsinált, csak még eléggé ragaszkodom meg fogódzkodom ezekbe a dologokba.
Szóval számomra most a fotózás az egyetemen kívül olyan szempontból fontos, hogy rengeteg visszajelzést kapok, nagyon sok embernek tetszenek a képeim. És ez számomra nagyon fontos, mert én még mindig kicsit („kicsit”) úgy készítem a képeket hogy az minél jobban tetsszen majd az embereknek. Ilyenkor szerintem nem feltétlenül egy önkifejezésről van szó, inkább mint mikor egy asztalos egy bútort csinál és próbálja minél szebben kifaragni, hogy majd elmondhassák róla, hogy milyen szép. Szóval ez az esztétizálás ezért egy kicsit felszínes dolog lehet, de közben meg engem baromira érdekel és számomra ez a leglényegesebb hogy a facebookon minél többen lájkoljanak. :) Jó ez most vicc volt de érted mit akarok mondani. Van csomó fotóművész, akik csinálják a „művész képeiket” amiket megnéznek a fotóművészek és nagyon tetszenek egymásnak. Amiket én csinálok, az szerintem elég populáris, általában tetszik az embereknek. Inkább technika mint tartalom a fontos.
Amúgy meg kb mindent szeretek fotózni, főleg embereket, de ugyanúgy tárgyakat, tereket, bármit. Bármi jöhet, mindenevő vagyok, csak faszán meg legyen csinálva.
Munkamódszerként azt tudom mondani, hogy: bután nekiesni, kevés gondolkodás, sok munka. Jó, ez most kicsit végletes volt, de az a lényeg, hogy sok munkával sokszor visszamenni, és akár többször is fotózni valamit, addig visszamenni ameddig nem lesz jó. Ez szerintem fontos.
Szokták mondani nekem hogy ügyes vagyok meg hogy tehetséges; ezt baromira szoktam utálni, mert szerintem egyik sem vagyok. Nem nevezném azt se tehetségnek sem ügyességnek, hogy 4-5 évemet csak fotózással töltöttem és ezért lettek fasza képeim, ha keveset fotóztam volna és úgy lettek volna jó képeim, akkor lehet, hogy király lennék, de így ez egyáltalán nem tehetség hanem munka. Sok munka. Rohadt sok munka. Bárki meg tudja csinálni, szerintem nem a fotózáshoz kell adottság, hanem a kitartáshoz meg munkához.
Jó ezek ilyen nagyon „nagy” gondolatok, de szerintem igazak, mert akárki lehet sokkal jobb gyengébb képességekkel, ha iszonyatosan kitartó és eltökélt, mintha valaki übermájer de egy lusta haszontalan valaki.
Azért kíváncsi vagyok mikor fogják nekem azt mondani hogy „hűűű de szép képek, te milyen kitartó vagy” , vagy „te de eltökélt vagy, mennyit dolgoztál…” Érted mire gondolok, csak azt kapja az ember hogy ügyes… mintha ez valami magától értetődő dolog, vagy valami adottság lenne, amiért nem kellett tenni semmit."
//many thanks to balázs for his time and help // soksok köszönet balázsnak a segítségért és az idejéért